A hozzászólások felvetették a témát:
Egy lentebb lévő scrap oldalamból talán kiderült már hogy mennyire szeretem a karácsonyt.
Az ünnepek 90%-át csak emlités szerűen tartjuk egyedül a karácsony az amire készülünk és amit várunk egész évben. Mert én is úgy vagyok hogy kell az ünnep. Bár azt hogy ennyire el anyagiasodott a dolog azt én se szeretem. Régen a karácsony arról szólt (a keresztény oldalon túl) hogy összejön a család apraja nagyja együtt töltenek egy napot - egy estét és beszélgetnek, jókat esznek örülnek hogy együtt lehetnek. Az hogy a gyerekeket megajándékozzák az csak a ráadás. Nagyanyám idejében még igy volt ez. És karácsonyi ajándék gyanánt diót, mogyorót kaptak a gyerekek. Ha "gazdag" ünnep volt akkor narancsot. És örültek neki. Aztán jött egy újabb kor egy újabb generáció és az ünnep megváltozott. A mai gyerekek többségének a karácsony az ajándékot jelenti semmi mást. De abból minnél többet. És ezt mi felnőttek rontottuk el. A családok ma már nem összetartóak, nem szeretik egymást. Nem akarnak együtt lenni. Tisztelet a kivételeknek. Ez sok helyen rányomja a bélyegét a dologra hogy kötelező szerű lett az egész. Kötelezően letudják a családlátogatást a közös vacsorát, az ünnepet. Bevallom őszintén 1999-ig magam is igy voltam ezzel. Aztán jött valami új valami más. Egy másik ország és egy másik nép megtanitott arra hogy lehet ezt másként is. Ahol mindenki szerelmes a karácsonyba és ahol ez a legszentebb ünnep. Ahol az ünnep a szeretetről szól és hogy mindenki kicsit boldog legyen ezen a napon. Azóta igyekszem hogy nekünk is erről szóljon az ünnep. Együtt készülődünk, diszitünk, várjuk. És nem az ajándék a lényeg hisz mint már emlitettem fiam az idén nem kért ajándékot mondván hogy köszöni de mindene megvan. Ő is a karácsonyfa szépségét várja a melegséget amit a feldiszitett lakás hoz a szivünkbe a finom ételeket és hogy együtt legyünk. Hát erről szól ma nekünk az ünnep.